Meseszerű megbízásokkal látnák el az emberek a magánnyomozókat, és nincsenek tisztában azzal, hogy azok nem törhetnek fel egy internetes fiókot, és telefonokat sem hallgathatnak le. A privát kopók gyakran a törvényesség határán lavírozva szereznek információkat: tavasszal magánnyomozók is egy büntetőeljárás gyanúsítottjai lettek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal egyik munkatársával együtt, aki a hatóság szerint belső adatokat szivárogtatott ki a privát kopóknak. Szakmai szervezetek úgy vélik, hogy a magánnyomozás „a végnapjait éli” a szabályozatlanság, a képzés hiánya, és a politikai osztály ellenérdekeltsége miatt Magyarországon.

A 2014-ben indult és két évadot megélt, Magánnyomozók című, jelenleg a SuperTV2-n futó detektív doku-reality sorozatban változatos eseteken keresztül kísérhettük figyelemmel a magánnyomozók munkáját, zsarolási ügyektől kezdve, családi drámákon át az örök sláger megcsalásig. A fiktív Inkognito Magánnyomozó Iroda munkatársainak a sorozat egyik részében például egy alibigyárat működtető, és a félrelépéseit azzal elleplező férjet kell lebuktatniuk. A filmbeli nyomozást különleges eszközök: kulcstartóba rejtett kamera, és a lakásba elrejtett mini kép- és hangfelvevők segítik.

„Rendszeresen előfordul, hogy egy megbízó nem akarja elhinni, hogy a munkát úgy nem lehet megcsinálni, ahogy elképzeli, és azzal jön, hogy a filmekben látta, van olyan eszköz, amivel követni lehet valakit, a magánnyomozó pedig ül, és a szemüvegén látja, mi történik. Mondom neki, akkor tessék bemenni a filmgyárba, ott lehet azt az eszközt megkapni, ott biztosan meg tudják ezt csinálni” – idézte fel jó pár ügyfelének kérését Rohánszky Mihály, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK) Budapesti Szervezetének az elnöke az Átlátszónak.

Rohánszky a Kémfogó Detektív és Információvédelmi Iroda cégvezetője, és azzal keltette fel a figyelmet szakmai berkekben májusban, hogy „A magánnyomozás végnapjai” címmel tartott előadást a szakma helyzetéről.

Amíg Franciaországban Eugene Francois Vidocq révén már az 1800-as évek elején, illetve Kanadában Allan Pinkerton által az 1850-es években megjelent a magánnyomozás, addig hazánkban csak 1914. január 18-tól beszélhetünk a szakma létrejöttéről. Ekkor hirdették ki a magánnyomozói törvényre vonatkozó 135.505/1913. belügyminiszteri számú körrendeletet. (Forrás: Varga Bálint: Magándetektívek – 2005.). Az amúgy sem nagy létszámú szakmát 1949-ben tiltották be először, egészen 1977-ig, amikor is a 4/1977. (VII. 12.) BM számú rendelettel ismét lehetővé vált a magánnyomozás üzletszerű végzése. Az első magánnyomozó irodát 1981-ben Fazekas István nyitotta meg Pinkerton néven. A cég nem sokáig működött. Mivel egy üggyel kapcsolatban Fazekast a bíróság üzérkedés miatt elmarasztalta, a Belügyminisztérium egy rendelettel – 6/1982. (VIII. 1.) BM – megtiltotta magánnyomozó iroda fenntartását, és ennek a tevékenységnek az üzletszerű végzését. Erre csak 1994-től nyílt ismét lehetőség a rendőrségről szóló XXXIV. törvény által. Jelenleg a privát kopók a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény alapján dolgozhatnak.

Rohánszky Mihály érdeklődésünkre számos problémát vázol. Az egyik az, hogy a nagy munkák visszaestek, 5-10 évvel ezelőtt sokkal több volt a céges megbízás. Ráadásul amióta nem kötelező a kamarai tagság, a magánnyomozók – cégek vagy egyéni vállalkozók – ellenőrizhetősége megcsappant, és rengeteg vadhajtása nőtt a szakmának: sokan engedély nélkül dolgoznak privát kopóként. Másrészt sokan végeznek engedély birtokában nem legális tevékenységet, például szerződés nélkül vállalnak el munkákat. Pedig azt a törvény minden esetben előírja – hangsúlyozta a kamarai vezető.

„Amikor a megbízók az SZVMSZK-nál bepanaszolják a magánnyomozót, mert nem végezte el a munkát, akkor a legtöbb esetben kiderül, hogy nem kamarai tag az illető, de nem is privát detektív. Ekkor a kamara nem tud mit tenni, mint hogy azt javasolja, hogy tegyenek feljelentést a rendőrségen. A becsapott emberek viszont ezt általában nem lépik meg, mert azt, hogy valaki a munkát nem végezte el, nehéz bizonyítani.”

Rohánszky Mihály megjegyezte, nem is kell magánnyomozónak lenni valakinek ahhoz, hogy akként dolgozzon. „A vállalkozási tevékenységi körök között vannak olyanok, amelyek átfedik a magánnyomozói munkát. Például a pénzbehajtás, ami a TEÁOR szerint követelés-kezelés, gyakran szerepel a privát kopók megbízásai között is. Megjegyzem, van olyan régió az országban, ahol nincs magánnyomozó, és senki nem végez ilyen tevékenységet, mert nincs is igény rá. Míg a fővárosban 414, addig a megyékben összesen 849 magánnyomozói igazolvány volt kiadva 2018-ban.” Hozzátette: van még egy előnye annak, ha valaki igazolvány nélkül vállal munkákat, mégpedig az, hogy a rendőrség nem vegzálja ellenőrzésekkel.