A magánkutató (magánnyomozó) irodák létrehozására 1913-ban lépett életbe az első jogszabály, a 135 585/1913. BM.kr. a magánkutató (magándetektív) irodák működésének szabályozása.

A rendelet 1914. február 1-jén lépett hatályba, a magánkutató irodák 1914. május 1-jéig kaptak türelmi időt működési engedélyük beszerzéséhez.

1916-ig a magánkutató irodák száma 20-ra emelkedett. 1918-ban 12 magánkutató iroda működött Budapesten 16 alkalmazottal. Az első világháború és az életviszonyok negatív következményeként az irodák egy része beszüntette tevékenységét. Az 1920-as évre a magánkutató irodák száma 27-re nőtt. Becslések szerint a magánnyomozói rendeletet követően folyamatosan mintegy 40 fő végezhetett magánnyomozói tevékenységet. A 19. század végétől 1945-ig hozzávetőlegesen 200-250 fő foglalkozhatott magánnyomozással. A háború után Sopronban, Szombathelyen, Székesfehérváron, Pécsett és Kaposváron összességében 15 magánnyomozó iroda tevékenykedett. A két világháború közötti időszakban megközelítőleg folyamatosan 50 fő végezhette a magánnyomozó tevékenységet. A magánnyomozói tevékenység háború utáni szabályozását Magyarország rendőrségének az államosítása tette szükségessé. 1921-ben az új körülményeknek megfelelően az 1913. és 1914. évi rendeleteket hatálytalanították. Új szabályozások léptek életbe a Magyarországhoz történő visszacsatolások miatt a Kárpátalja, Erdély és a Délvidék területein tevékenykedő irodák érdekében, amely a további működésüket szabályozta.

A magánnyomozói tevékenységet 1949-ben betiltották a magyar állam szovjet államtípussá minősítése miatt. A 6/1982. (VIII.1.)MT rendelet, valamint 24/1987. (VII.22) MT. rendelet kifejezetten megtiltotta a magánnyomozói tevékenység végzését.

A rendszerváltozást követően a társadalmi, gazdasági növekedés, a bűnözés, a bűncselekmények emelkedése aztán meghozta az áttörést a magánnyomozó munka törvényi szabályozása érdekében. A 87/1995.(VII.14.) Korm. rendelet átmenetileg szabályozta a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet.

A magánnyomozó munka diszkrét, bizalmi jellegű tevékenység, amely a megbízó érdekeinek szem előtt tartása, a magányjogviszonyhoz kapcsolódik, tehát a magánnyomozó vállalkozóval szemben feltétlen bizalmat, szakmaiságot kell garantálni. Ezért alkotta meg az Országgyűlés az 1998. évi IV. törvényt. E törvény értelmében született meg a Belügyminisztérium 24/1998. (VI. 9.) BM rendelete a magánnyomozói munkával kapcsolatosan, amely a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló törvény végrehajtásáról rendelkezett. 
Megalkotásra került a 2005. évi CXXXIII. törvény a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól: „a közrend, a közbiztonság javítása, s ezek részeként a személy- és vagyonvédelem, a bűnmegelőzés hatékonyságának fokozása érdekében - erősítse a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói szolgáltatás törvényességét, és további garanciát nyújtson a társadalom számára az e szolgáltatásokat igénybe vevők, illetve az e szolgáltatások gyakorlása során érintettek személyhez fűződő jogai, vagyoni érdekei sérthetetlenségére irányuló igényeinek érvényesítéséhez.” 
A 22/2006. (IV. 25.) BM rendelet a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény végrehajtása értelmében szabályozza többek között a működési engedély, a magánnyomozó működési engedélye, az igazgatási szolgáltatási díjak, a felelősségbiztosítási szerződés feltételeit.

A magánnyomozó szakma bekerült a magyarországi társadalmi rendszerbe, amelyet a megbízhatóság, szakmaiság, diszkréció működtet a megbízók felé. Így a magánnyomozás, mint fogalom definiálása a gyakorlatban: 
A magánnyomozás polgári jogviszony keretében végzett (civil) szolgáltatás, tehát olyan adatgyűjtési formákat és műveleteket jelent, melyeket az erre specializálódott egyéni vállalkozók személyesen, a gazdasági társaságok pedig cégszerűen, de a fő- vagy mellékállású magánnyomozóik személyes felelősségével, törvényi felhatalmazás, illetve rendőrhatósági engedély (igazolvány) birtokában végeznek, a megbízóik jogos – általában gazdasági-üzleti, ritkábban magántermészetű, családi – érdekérvényesítése céljából, megbízási szerződés keretei között.