Meseszerű megbízásokkal látnák el az emberek a magánnyomozókat, és nincsenek tisztában azzal, hogy azok nem törhetnek fel egy internetes fiókot, és telefonokat sem hallgathatnak le. A privát kopók gyakran a törvényesség határán lavírozva szereznek információkat: tavasszal magánnyomozók is egy büntetőeljárás gyanúsítottjai lettek a Nemzeti Adó- és Vámhivatal egyik munkatársával együtt, aki a hatóság szerint belső adatokat szivárogtatott ki a privát kopóknak. Szakmai szervezetek úgy vélik, hogy a magánnyomozás „a végnapjait éli” a szabályozatlanság, a képzés hiánya, és a politikai osztály ellenérdekeltsége miatt Magyarországon.

A 2014-ben indult és két évadot megélt, Magánnyomozók című, jelenleg a SuperTV2-n futó detektív doku-reality sorozatban változatos eseteken keresztül kísérhettük figyelemmel a magánnyomozók munkáját, zsarolási ügyektől kezdve, családi drámákon át az örök sláger megcsalásig. A fiktív Inkognito Magánnyomozó Iroda munkatársainak a sorozat egyik részében például egy alibigyárat működtető, és a félrelépéseit azzal elleplező férjet kell lebuktatniuk. A filmbeli nyomozást különleges eszközök: kulcstartóba rejtett kamera, és a lakásba elrejtett mini kép- és hangfelvevők segítik.

„Rendszeresen előfordul, hogy egy megbízó nem akarja elhinni, hogy a munkát úgy nem lehet megcsinálni, ahogy elképzeli, és azzal jön, hogy a filmekben látta, van olyan eszköz, amivel követni lehet valakit, a magánnyomozó pedig ül, és a szemüvegén látja, mi történik. Mondom neki, akkor tessék bemenni a filmgyárba, ott lehet azt az eszközt megkapni, ott biztosan meg tudják ezt csinálni” – idézte fel jó pár ügyfelének kérését Rohánszky Mihály, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara (SZVMSZK) Budapesti Szervezetének az elnöke az Átlátszónak.

Rohánszky a Kémfogó Detektív és Információvédelmi Iroda cégvezetője, és azzal keltette fel a figyelmet szakmai berkekben májusban, hogy „A magánnyomozás végnapjai” címmel tartott előadást a szakma helyzetéről.

Amíg Franciaországban Eugene Francois Vidocq révén már az 1800-as évek elején, illetve Kanadában Allan Pinkerton által az 1850-es években megjelent a magánnyomozás, addig hazánkban csak 1914. január 18-tól beszélhetünk a szakma létrejöttéről. Ekkor hirdették ki a magánnyomozói törvényre vonatkozó 135.505/1913. belügyminiszteri számú körrendeletet. (Forrás: Varga Bálint: Magándetektívek – 2005.). Az amúgy sem nagy létszámú szakmát 1949-ben tiltották be először, egészen 1977-ig, amikor is a 4/1977. (VII. 12.) BM számú rendelettel ismét lehetővé vált a magánnyomozás üzletszerű végzése. Az első magánnyomozó irodát 1981-ben Fazekas István nyitotta meg Pinkerton néven. A cég nem sokáig működött. Mivel egy üggyel kapcsolatban Fazekast a bíróság üzérkedés miatt elmarasztalta, a Belügyminisztérium egy rendelettel – 6/1982. (VIII. 1.) BM – megtiltotta magánnyomozó iroda fenntartását, és ennek a tevékenységnek az üzletszerű végzését. Erre csak 1994-től nyílt ismét lehetőség a rendőrségről szóló XXXIV. törvény által. Jelenleg a privát kopók a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény alapján dolgozhatnak.

Rohánszky Mihály érdeklődésünkre számos problémát vázol. Az egyik az, hogy a nagy munkák visszaestek, 5-10 évvel ezelőtt sokkal több volt a céges megbízás. Ráadásul amióta nem kötelező a kamarai tagság, a magánnyomozók – cégek vagy egyéni vállalkozók – ellenőrizhetősége megcsappant, és rengeteg vadhajtása nőtt a szakmának: sokan engedély nélkül dolgoznak privát kopóként. Másrészt sokan végeznek engedély birtokában nem legális tevékenységet, például szerződés nélkül vállalnak el munkákat. Pedig azt a törvény minden esetben előírja – hangsúlyozta a kamarai vezető.

„Amikor a megbízók az SZVMSZK-nál bepanaszolják a magánnyomozót, mert nem végezte el a munkát, akkor a legtöbb esetben kiderül, hogy nem kamarai tag az illető, de nem is privát detektív. Ekkor a kamara nem tud mit tenni, mint hogy azt javasolja, hogy tegyenek feljelentést a rendőrségen. A becsapott emberek viszont ezt általában nem lépik meg, mert azt, hogy valaki a munkát nem végezte el, nehéz bizonyítani.”

Rohánszky Mihály megjegyezte, nem is kell magánnyomozónak lenni valakinek ahhoz, hogy akként dolgozzon. „A vállalkozási tevékenységi körök között vannak olyanok, amelyek átfedik a magánnyomozói munkát. Például a pénzbehajtás, ami a TEÁOR szerint követelés-kezelés, gyakran szerepel a privát kopók megbízásai között is. Megjegyzem, van olyan régió az országban, ahol nincs magánnyomozó, és senki nem végez ilyen tevékenységet, mert nincs is igény rá. Míg a fővárosban 414, addig a megyékben összesen 849 magánnyomozói igazolvány volt kiadva 2018-ban.” Hozzátette: van még egy előnye annak, ha valaki igazolvány nélkül vállal munkákat, mégpedig az, hogy a rendőrség nem vegzálja ellenőrzésekkel.

Vannak, akik a hűtlenséget a végső árulásként írják le. Mások számára ez nem a legjobb, ami megtörténhet, de valójában nem is nagy baj. Van egy csoport ember, aki annyira bűnösnek érzi magát, miután hűtlen, hogy soha többé nem teszi meg. Ennek ellenére mások többször is hűtlenségbe keverednek, és nem érzik úgy, hogy bármit is rosszul csinálnának. Hogy még bonyolultabbá tegyük a dolgokat, amit az egyik ember „hűtlenségnek” nevezhet, a másik nem.

Hogyan lehet egy témában ilyen sokféle reakció és viselkedés

Negyvenéves kor körül csalják megleginkább állandó partnerüket a magyarok, és a férfiak körében nagyobb arányú a félrelépés - derült ki az egyik online partnerközvetítő szolgáltatás kutatásából. Magánnyomozó irodák nagy része foglalkozik hűtlenségi ügyek felderítésével.

Csinosan öltözött, kalapos hölgy lép a füstös, félhomályos irodába. „Derítse ki, kivel csal meg a férjem!”- rebegi a jóképű, de slampos magánnyomozónak. Csak film ez? Vagy ilyen a valóság? 

A piacgazdaság kialakulásával megváltozott az általános magán és üzleti jellegű információ, személy és vagyonbiztonsági igény, amelynek kiszolgálása alapvetően már nem az állami szervek hatáskörébe és illetékességébe tartozott. A privatizáció, a magángazdaságok kialakulásával és fejlődésével párhuzamosan alakult ki a magánbiztonsági szolgáltatások, az élőerős és technikai (elektronikai) személy, vagyonvédelmi és magánnyomozói szolgáltatások rendszere.

A magánnyomozókkal kapcsolatosan nagyon sok sztereotípia létezik, amelyek könyvekből, TV-ből és a mozifilmekből származnak. A magánnyomozók képzelt világában az ügyfelek gyakran azért fordulnak magánnyomozókhoz segítségért, mert nem tudnak, vagy nem mernek a rendőrséghez fordulni, illetve nem bíznak az igazságszolgáltatásban. Némely ábrázolásban az ügyfelek azért fordulnak magánnyomozóhoz, mert az igazságszolgáltatás nem oldotta meg a problémájukat. A megbízások során nagyon sok esetben szerelemféltés, hűtlenkedés illetve annak gyanúja áll a háttérben. A laikusok számára ez jelenti a magánnyomozást. Pedig az igazság nem ennyire egyszerű! Az igazi magánnyomozók gyakran foglalkoznak megfigyelésekkel, követéssel, eltűnt személyek felkutatásával és környezettanulmányok elvégzésével. A nyomozók gyakran szereznek be perdöntő bizonyítékokat, és ha az ügyfél felfedi a megbízás tényét, a magánnyomozó meghallgatható egy bírósági eljárás során tanúként is. A magánnyomozók napi munkája változatos, vannak, akik gazdasági ügyekre specializálódnak, vannak, akik a már említett megtévedt házastársakkal kapcsolatos nyomozást végzik és vannak, akik környezettanulmányokat készítenek. A fikció és a valóság között azonban van egy közös pont: a magánnyomozóknak össze kell gyűjteni a tényeket és a bizonyítékokat. Ezeket a bizonyítékokat a magánnyomozó többféle forrást használva szerzi meg az ügy megoldása érdekben. Ám legtöbbször a forrást a célszemély megfigyelése biztosítja. A megfigyelés alapja nagyon egyszerű – a magánnyomozó pontosan dokumentálja, hogy a megfigyelt személy hová ment, és kivel találkozott. De ténylegesen egy megfigyelés ennél bonyolultabb dolog. Embereket úgy követni, hogy a magánnyomozó észrevétlen maradjon, és a célszemélyt se veszítse szem elől, komoly szakmai felkészültséget igénylő feladat. Az információk és bizonyítékok összegyűjtésén felül a magánnyomozónak tudnia kell azt is, hogyan kell azokat elemezni, és hogyan kell az eredményeket tapintatosan közölni a megbízóval. A nyomozási technikákat, melyeket alkalmaznak, nem az iskolapadban tanulják. A KOBA Detektív iroda szolgáltatásainak széles skálájával és azon belül magánnyomozati munkáival is biztosítja megrendelőinek nyugalmát, elégedettségét. A kollégáik felsőfokú végzettséggel és több évtizedes szakmai (rendőrségi, titkos szolgálati, katonai) gyakorlattal rendelkeznek. Ismereteiket szakmai továbbképzésekkel folyamatosan bővítik. Munkájuk során a legmodernebb technikai eszközöket használják, a felderítés eredményessége érdekében a cég saját fejlesztéseket is végez.

A magánnyomozó irodák szolgáltatásai a következő területekre terjednek ki.

Eltűnt személyek tartózkodási helyének felkutatása

Cégek, magánszemélyek vagyoni helyzetének  felderítése, átvilágítása

Cégek tulajdonosainak, tagjainak feltérképezése

Kétes kintlévőségek felmérése, peren kívüli  megegyezés előkészítése

Szakértői, szaktanácsadói vélemények  beszerzése

Információvédelmi ellenőrzés

Megbízhatóság ellenőrzése és  környezettanulmány készítése

Üzlet, vagy szerződéskötést megelőző

információgyűjtés, kockázati felmérés, elemzés

Szakértői vélemények beszerzése

Szaktanácsadás és ügyvédi közreműködés

Párkapcsolati hűség, hűtlenség és életvitel  felderítése, dokumentálása

Egyéb törvénybe ütköző cselekmények megállapítása, felderítése

Tanúk, egyéb bizonyítékok felkutatása

Helyiségek és számítógépek technikai  ellenőrzése

Nemzetközi ügyekben az illetékes ország

szakembereivel a kapcsolat megteremtése

Bizonyítékok beszerzése büntető és egyéb ügyekben

Vagyonvédelem - objektumok, építkezések őrzése, portaszolgálat ellátása

Titoktartás betartásának ellenőrzése

Tartozás, adósság rendezése

Személybiztonság érdekében személy kísérése, védelme

Pénz és értékszállítás kisérés

Megbízható ez a cég? Korruptak vajon a munkatársaim? Megcsal a párom? Mit csinál a gyerek az éjszakában?” Ha ilyen dilemmái adódnak, akkor magánnyomozó ügynökséget is megbízhat a felderítéssel. Hogyan dolgoznak a nyomozók és mennyiért? Honnan érkeznek a szakmába? Melyek a legújabb trendek? Magánnyomozókkal beszélgettünk a szakma rejtelmeiről.

Egyik ügyfelünk vonzó befektetési ajánlatot kapott egy pénzügyi cégtől. Kérte, mielőtt jelentős összeget elhelyez náluk, nézzünk utána a vállalkozásnak. Kiderült, hogy nem stimmelnek az információk, a hivatkozott külföldi anyacégnek semmi köze a magyarhoz, a tulajdonos háttere is problémás. Arra jutottunk végül, hogy ez egyszerű piramisjáték, nem javasoljuk a befektetést – mondja egy budapesti magánnyomozó. Több mint kétezer magyar nem volt ilyen bölcs, és a Fortress befektetői cég ajánlataiban bízva milliárdokat veszített.

Nem magányos hős

Az eset jelzi, hogy súlyos döntések előtt vagy gyanú esetén érdemes profi szakemberek segítségét igénybe venni. Egyedül az interneten kutatva már nem jutunk megbízható információkhoz, ennél sokkal dörzsöltebbek a profik. Ezért érdemes magánnyomozóhoz fordulni. Kik is ők? A közvélemény számára ismeretlen, misztikus világ ez. A filmekből szivarozó, napszemüveges ember villan be, aki kávézóban vagy autóban magányosan ücsörög, szunyókál vagy újságot olvas, de közben természetesen figyel. A valóság ezzel szemben teljesen más. „Nem tűnhetünk ki a környezetből. Csapatban dolgozunk, folyamatosan kommunikálunk”. A munkához a rendőrség által kiállított magánnyomozói igazolvány és céges működési engedély szükséges. Körülbelül 1600 érvényes igazolvány van forgalomban, rend­szeres munkát az elnök becslése szerint mindössze 150–200 nyomozó végez. A szakmába lépés formális korlátja nem magas: elegendő egy OKJ-s tanfolyam elvégzése.
A legtöbb magándetektív diplomás, korábban a rendőrségnél vagy titkosszolgálatoknál dolgozott.
Nem kell feltétlenül rendészeti múlt ahhoz, hogy valaki bekapcsolódjék ebbe.

Milyen ügyeik vannak?

Magánnyomozó megbízásaiban gyakori a leendő üzleti partner ellenőrzése – például megbízhatósága, fizetőképessége, üzleti kapcsolatrendszere. Szintén előforduló kérés a bizalmas beosztásra jelentkező vagy már ott dolgozó munkavállalók biztonsági átvilágítása. Az ellenőrzés során megvizsgálják a munkáltató rendelkezésére álló adatok és információk egyezőségét, életmódját, kapcsolati rendszerét, esetleges üzleti érdekeltségeit, vagyoni helyzetét, a cég iránti lojalitását, alkalmazásának esetleges biztonsági, korrupciós kockázatát. Megbízók egyre gyakrabban fordulnak hozzájuk különböző bűncselekmények gyanúja esetén: munkahelyi lopások, féltett üzleti titkok, szabadalmak, biztosítási (társadalombiztosítási), kártérítési csalások.

Nem csak a vezetői poszt érzékeny: a takarítónő a vezérigazgató szobájában fordul meg hajnalban, a raktáros nagy értékű eszközöket kezel, az ügyvezetői asszisztensnek rálátása van bizalmas adatokra. „Egy autószerelő műhely fölvette állandó státuszba a szakmai gyakorlatát ott teljesítő tanulót. Egy idő után feltűnt, hogy az épp megjavított, prémiumkategóriás kocsikat pár hét múlva ellopják. Kiderült, hogy a tanuló egy autótolvaj-banda vezérének testvére. Lemásolta a kulcsokat és továbbadta a bandának

Szarkák a kerítésnél
A munkahelyi lopások felgöngyölítésében is segíthetnek magánnyomozók. Egy alkatrészeket gyártó vállalat azt gyanította, hogy lopják a termékeket az üzemből.
Első lépésben a nyomozók bejárták a helyszínt. Látták, hogy a gyár körüli kerítés alja egy darabon fel van tépve, egy olyan út mentén, ahol alig van forgalom. Kiderült, hogy néhány munkatárs raklapokon a kerítés széléig viszi az alkatrészeket. Majd a gyár zárása után egy csapat autóval a kerítés mellé hajtott, felszedték azt, kihozták az árut, az autóba tették, majd köztes „pihentető helyre” vitték. Aznap vagy másnap értékesítették az orgazdákból álló hálózatnak. A nyomozás során megállapították, hogy a bűncselekmények fő szervezője a gyár egyik középvezetője volt.
Legális bizonyítékokat gyűjtöttünk a hamisított termékek szállításáról, raktározásáról, értékesítésről.”

Mik a jogosítványok?
Mit tehet meg egy magánnyomozó és mit nem? „Speciális jogosítványaink nincsenek, hatósági jogkörrel nem rendelkezünk. Meghatározott nyilvántartásokból, publikus forrásokból, megfigyelésből származó adatokat, információkat, bizonyítékokat gyűjthetünk. Titkosszolgálati eszközöket – telefon, helyiséglehallgatás, hagyományos és elektronikus levelezés ellenőrzése stb. – nem alkalmazhatunk, azonban közterületen fotókat, videofelvételeket az adatvédelmi szabályok figyelembevételével készíthetünk”. A magánnyomozók egyik gyakori eszköze a megfigyelés, ami a legköltségesebb is egyben. Ez csapatmunka eredménye mozgó célszemély esetén három autóval, két gyalogossal. Akinek nincs gyakorlata, gyorsan lebukik. Befolyásoló tényező a közlekedés, a célszemély szokásai: mennyire körültekintő vagy gyanakvó, kapott-e fülest a megfigyelésre? Nem könnyű egy csendes külvárosban reggel 6 órakor észrevétlenül követni valakit autóval, de a nagyvárosi dugóban a sárgán átcsúszó járművet sem. Olyan szakemberek kellenek, akik azonnal felmérik a helyzetet, és apró rezdülésekre is reagálnak.

A gazdasági titok védelme a hatályos hazai büntetőjogban

Azon cselekményeknek, pontosabban bűncselekményeknek a tételes leírása és szankcionálása található a büntetőjogi kódexben, amelyek jelen dolgozat korábbi fejezetében a Pfaff-féle közlekedési lámpa-hasonlatban a piros tartományba tartozónak jeleztünk.

A üzleti titkok védelméhez kapcsolódóan a Büntető törvénykönyvben a jogszabályok 3 csoportját különböztethetjük meg:

-         a kémkedés (147. szakasz), mint a gazdasági kémkedés büntetőjogi tényállását,

-         a gazdasági titok védelme (300. szakasz)

-         valamint olyan halmazati cselekmények, amelyek nem utalnak információvédelemre és rendszerint halmazati bűncselekményként merülnek fel. 

A kémkedés 

A fentebb említett gazdasági kémkedés büntetőjogi tényállását a kémkedés bűncselekmény (147.szakasz) definiálja A kémkedés esetében a jogszabály nem utal a gazdasági információ védelmére, hanem általánosan írja le a kémkedés tényállását:

147. § Kémkedés

(1) Aki idegen hatalom vagy idegen szervezet részére a Magyar Köztársaság ellen hírszerző tevékenységet végez, bűntettet követ el, és két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdésben meghatározott kémkedést államtitok kiszolgáltatásával követi el, öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki kémkedésre irányuló előkészületet követ el, bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A jogszabály egyrészt leírja, hogy a kémkedés nem csak idegen hatalom, hanem idegen szervezet részére is el lehet követni, azaz az illegális gazdasági információk kedvezményezettje akár egy külföldi gazdasági szervezet, azaz egy vállalat is lehet.

Másrészt a kémkedéssel megszerezni kívánt információ lehet gazdasági titok is, a bűncselekmény passzív tárgya ugyanis alapesetében nem kell, hogy államtitok legyen, ez csak a (2)-ben leírt minősítés követelménye, tehát a kémkedés bűncselekményt gazdasági titkok tekintetében is el lehet követni.

Kémkedés miatt abban az esetben indulhat eljárás, ha a kedvezményezett külföldi természetes vagy jogi személy.

Gazdasági titok megsértése

A Büntető törvénykönyv 300. szakasza szerint: 

300. § Gazdasági titok megsértése

(1) Az a bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitok megtartására köteles személy, aki bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitoknak minősülő adatot jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tesz, úgyszintén aki jogtalan előnyszerzés végett, vagy másnak vagyoni hátrányt okozva üzleti titkot jogosulatlanul megszerez, felhasznál, mással közöl vagy nyilvánosságra hoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

A Btk. 300. szakaszának (1) bekezdésében leírt bűncselekmény jogi tárgya a gazdasági verseny és tisztességes piaci magatartás védelme, mely távolabbról a fogyasztók érdekeit hivatott védeni. A szakasz címe a gazdasági titok kifejezést használja, és az üzleti titok mellett szintén e szakaszban írja le bank-, értékpapír-, pénztár-, biztosítási vagy foglalkoztatói nyugdíjtitok megsértését, melyek azonban nem képezi jelen dolgozat vizsgálatának tárgyát.

A bűncselekmény elkövetési tárgya a gazdasági, illetve az üzleti titok.

A jogszabály több vagylagos elkövetési magatartást határoz meg:

- így az üzleti titok megszerzését

- annak felhasználását

- mással való közlését

- vagy annak nyilvánosságra hozatalát

Mással való közlés alatt egy az elkövetőtől különböző személynek történő személy részére történő tudomásra hozatalt jelent. A tudomásra hozatal mindenképpen cselekvést feltételez az elkövető részéről, azaz nem elegendő csupán annak a hozzáférés lehetőségének megteremtése. A mással való közlés elkövetési magatartása meghatározott számú és jól definiálható személyek részére történő információátadást feltételez. Amennyiben nem határozható meg pontosan azon személyeknek a köre, akiknek az elkövető tudomásukra hozta az üzleti titkot, úgy a mással való közlés helyett nyilvánosságra hozatalról beszélünk. Ebben az esetben tehát gyakorlatilag bárki megismerheti az adott üzleti titkot, a megismerők körét sem előre megbecsülni, sem meghatározni nem lehet. Az elkövetés tipikus eszközei a sajtó, a rádió és a televízió, illetve egy jobban terjed az internet segítségével történő nyilvánosságra hozatal.

A fenti négy elkövetési vagylagos, azaz önmagában már egy magatartás elkövetése is kimeríti a jogszabályban leírt tényállást. Természetesen könnyen előfordulhat, hogy az elkövető több elkövetési magatartást valósít meg ugyanazon gazdasági titokkal kapcsolatban, ám ez még nem jelenti többrendbeli bűncselekmény megvalósulását.  Ha például ugyanazon üzleti titokkal kapcsolatban felmerült a jogosulatlan felhasználás és a nyilvánosságra hozatal is, úgy e magatartások egy egységet képeznek.

A szakirodalom szerint ilyenkor célszerű a bírósági ítéletben a legjellemzőbb elkövetési magatartásra utalni az ítéletben.

A gazdasági titok megsértése csak szándékosan követhető el, az elkövető tudatának át kell fogni, hogy gazdasági titok jogosulatlan megszerzéséről, felhasználásáról, másnak való közléséről, avagy nyilvánosságra hozataláról van szó.

A bűncselekmény önálló elkövetője bárki lehet, tehát nincsen semmilyen olyan speciális korlátozás, amely kizárná bármely személyek elkövetőként történő azonosítását.

A törvényi tényállás lényeges eleme, hogy a fenti cselekményeket az elkövető jogosulatlanul kell, hogy elkövesse. A jogosulatlan megszerzés alatt az értendő, hogy az információt megszerző személy sem jogszabályi felhatalmazással, sem a jogosult, azaz az üzleti titok jogosultjának hozzájárulásával nem rendelkezik. Fontos, hogy a titokgazda hozzájárulása vagy a törvényi felhatalmazás az adott elkövetési magatartásra vonatkozzon, ellenkező esetben megvalósul a gazdasági titok megsértése.

Így például, ha a titokgazda egyértelmű felhatalmazást ad üzleti titkának felhasználására, de a felhatalmazott az engedélyezett felhasználás helyett vagy amellett a szóban forgó üzleti titkot egy harmadik személlyel közli, úgy egyértelműen jogosulatlan cselekményről beszélhetünk. 

A tett bűncselekményként való értékeléséhez feltétlenül szükséges annak vizsgálata, hogy az üzleti titok definíciójának a Polgári Törvénykönyvben leírt kritériumai valóban teljesülne-e, azaz:

-         valóban az érintett gazdasági tevékenységéhez kapcsolódik,

-         sérti-e ténylegesen a cselekmény a jogosult gazdasági érdekeit, azaz van-e tényleges kára, és

-         megtett-e mindent a jogosult az üzleti titok titokban tartása érdekében?

Ha ezek a feltételek egyidejűleg nem teljesülnek, úgy nem minősíthető az adott gazdasági információ üzleti titoknak, ebből kifolyólag a gazdasági titok megsértése sem állhat fent.

A hazai bírói gyakorlata alapján nem minősül üzleti titok jogosulatlan felhasználásának két cég tevékenységére vagy bármilyen más jellemzőjére vonatkozó olyan összehasonlító adatok közlése, melyek alapjául szolgáló tények a cégbírósági nyilvántartás adataiból megismerhetőek.

Mint korábban megjegyeztük, a gazdasági védelméhez való jog nem abszolút jog, bizonyos helyzetekben a gazdasági szervezeteket jogszabályok kötelezik gazdasági jellegű információk szolgáltatására. Ezek az előírások egyrészt a gazdasági transzparenciát, másrészt a bűnüldözést, illetve terrorizmus elleni harcot hivatottak szolgálni.

A Büntető törvénykönyv 300. szakaszának (2) bekezdése szerint

(2) Nem büntethető gazdasági titok megsértése miatt, aki

1. a) a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, külön törvényben meghatározott kötelezettségének tesz eleget, vagy
2. b) a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez, akkor sem, ha az általa jóhiszeműen tett bejelentés megalapozatlan volt,
3. c) bennfentes kereskedelemmel, piacbefolyásolással vagy a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez, akkor sem, ha az általa jóhiszeműen tett bejelentés megalapozatlan volt.

A fenti bekezdés szerint nem büntethető az, aki

-         a közérdekű adatok nyilvánosságára és a közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, törvényben meghatározott kötelezettségének tesz eleget, vagy

-         a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez,

-         bennfentes kereskedelemmel, piacbefolyásolással vagy a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos, törvényben előírt bejelentési kötelezettségének tesz eleget, vagy ilyet kezdeményez. Az utóbbi két esetben az elkövető akkor sem büntethető, ha az általa jóhiszeműen tett bejelentés megalapozatlan volt.

Az elkövetés értékelésekor fontos szerepet játszik a bűncselekmény rendbelisége.

Nem beszélhetünk halmazatról, ha a gazdasági titok adatok információk tömegéből áll . A gazdasági életben fontos titkok jellemzően információból állnak. Az információ pedig ezen adatok és tények valamilyen tudomány szerinti rendszerezéséből, kategóriába rendezéséből és tágabb összefüggések feltárásából áll össze . Ezek az adatok és tények egymástól elkülönítve és függetlenül sokszor minden piaci szereplőnek rendelkezésre állnak, információvá azonban az adott gazdasági szervezet elméleti tudása, know-how-ja által vállnak. A gazdasági titkok tehát adatok és tények halmazából álló információból, sőt információk speciális rendszeréből állnak, ha ilyen összetett titok megsértése történik úgy egy rendbeli bűncselekményről beszélünk.

Szintén egy rendbeli bűncselekményről beszélünk abban az esetben, ha a megsértett gazdasági titoknak több jogosultja van .

Egyéb releváns tényállások

A gazdasági információt védő jogszabályok harmadik csoportját azon bűncselekmények jelentik, amelyek megszegése jellemzően az információk beszerzése során következik be.

Ezen bűncselekmények előfordulnak gyakran önálló bűncselekményként is, de nem ritkán halmazatként jelennek meg mind a kémkedés, mind a gazdasági titok megsértése mellett.

A halmazat esetében említeni kell a látszólagos és a valóságos halmazatot.

Látszólagos halmazat fordulhat elő a következő bűncselekmények vonatkozásában: 

-         Kémkedés és gazdasági titok megsértése esetén

-         Államtitoksértés és gazdasági titok esetében látszólagos halmazatról beszélünk, mivel az államtitoksértés speciális bűncselekmény, így érvényesül a lex specialis derogat lege generale elve. Ez alapján a látszólagos halmazatot az államtitoksértés javára kell feloldani. 

-         A szolgálati titoksértést és üzleti titok sértését esetén szintén látszólagos halmazatként értékeli a szakirodalom, melyet az utóbbi javára kell feloldani.

-         Amennyiben a gazdasági titok megsértése a levéltitok megsértése által történik, úgy a gazdasági titok megsértése megelőzi a levéltitok megsértését a látszólagos halmazatban.

Valóságos (heterogén) halmazat áll fent, ha az információ jogosulatlan megszerzése egyben más bűncselekmény tényállását is kimeríti.

Így a teljesség igénye nélkül a következő bűncselekmények jöhetnek szóba halmazatként: 

Valódi halmazat jöhet létre az alábbi bűncselekmények közül bármelyikkel:

-         Személy elleni bűncselekmények, mint például emberölés, testi sértés

-         A szabadság és az emberi méltóság elleni bűncselekmények közül különösen a kényszerítés, személyi szabadság megsértése és az emberrablás, magánlaksértés jöhet szóba

-         A hivatali bűncselekmények közül elsősorban a jogosulatlan titkos információgyűjtés

-         Az igazságszolgáltatás elleni bűncselekmények közül az ügyvédi visszaélés

-         A közélet tisztasága elleni bűncselekmények közül a vesztegetés és a befolyással üzérkedés

-         A közbizalom elleni bűncselekmények közül közokirat-hamisítás és a magánokirat-hamisítás, amennyiben ezen bűncselekmények segítségével

-         Egyéb gazdasági bűncselekmények, mint például a számítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény, számítástechnikai rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása

-         A vagyon elleni bűncselekmények közül lopás, rablás, kifosztás, zsarolás, jogtalan elsajátítás

 A fenti bűncselekmények kémkedéssel vagy gazdasági titkokkal történő együttes tényállása esetén a büntetés a halmazati szabályoknak megfelelően kerül kiszabásra.

A piacgazdaság kialakulásával megváltozott az általános magán és üzleti jellegű információ, személy és vagyonbiztonsági igény, amelynek kiszolgálása alapvetően már nem az állami szervek hatáskörébe és illetékességébe tartozott. A privatizáció, a magángazdaságok kialakulásával és fejlődésével párhuzamosan alakult ki a magánbiztonsági szolgáltatások, az élőerős és technikai (elektronikai) személy, vagyonvédelmi és magánnyomozói szolgáltatások rendszere.

A tradicionálisnak tekinthető nyomozati szolgáltatások mellett fokozódó igényként jelenik meg a különböző gazdasági és bűnügyi jellegű információk, bizonyítékok megszerzése is.

A magánnyomozás főbb területei között említhetjük a teljesség igénye nélkül az üzleti hírszerzés különböző aktív (offenzív) válfajait (Átvilágítás - Due diligence, Versenypiaci hírszerzés), illetve a különböző védelmi, preventív (defenzív)jellegű információszerző (felvétel előtti és időszakos biztonsági, adat-, és titokvédelmi, információbiztonsági és háttérellenőrzések, biztonsági és üzleti kockázat felmérés és tanácsadás). Ugynacsak nem elhanyagolható mértékben jelentkezik igényként a különböző bekövetkezett rendkívüli események, bűncselekmények nyomozásában való közreműködés, az illetékes hatóságokkal történő együttműködés keretében.

A magánnyomozókkal kapcsolatos sztereotípiák könyvekből, TV-ből és a mozifilmekből származnak. A magánnyomozók képzelt világában az ügyfelek gyakran azért fordulnak magánnyomozókhoz segítségért, mert nem tudnak, vagy nem mernek a rendőrséghez fordulni, illetve nem bíznak az igazságszolgáltatásban. Némely ábrázolásban az ügyfelek azért fordulnak magánnyomozóhoz, mert az igazságszolgáltatás nem oldotta meg a problémájukat.

A kitalált ügyfelek gyakran azért bíznak meg magánnyomozót, mert:

• ellopott, vagy eltűnt dolgokat keresnek,-
• szeretnék próbára tenni partnerük vagy házastársuk hűségét,
• szeretnék próbára tenni egy barátjuk vagy üzlettársuk becsületességét
• eltűnt vagy hiányzó rokonaikat keresik
• szeretnék megtalálni egy megoldatlan bűnügy elkövetőjét
• cégen belüli leendő alkalmazottakat kívánnak leellenőriztetni

Bár az igazi ügyfelek nem azok az ártatlan leánykák akik a filmekben jelennek meg, de a tévében és a könyvekben lévő történetek gyakran egybevágnak az igazi magánnyomozók munkájával. 
Az igazi magánnyomozók gyakran foglalkoznak megfigyelésekkel, követéssel, eltűnt személyek felkutatásával és környezettanulmányok elvégzésével. A nyomozók gyakran szereznek be perdöntő bizonyítékokat, és ha az ügyfél felfedi a megbízás tényét, a magánnyomozó meghallgatható egy bírósági eljárásban tanúként is. 
Természetesen a magánnyomozók napi munkája változatos, vagy aki gazdasági ügyekre specializálódik, van akik megtévedt házastársakat lepleznek le és vannak, akik környezettanulmányokat végeznek. A fikció és a valóság között van közös pont: a magánnyomozóknak össze kell gyűjteni a tényeket és a bizonyítékokat. 
Összegyűjteni a tényeket többet igényel a jó megérzéseknél és a szerencsénél. Egy ügy sikeres megoldása tervezéssel és elemzéssel kezdődik.

A többször módosított 2005. évi CXXXIII. számú, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló törvény alapján a magánnyomozóra vonatkozó szabályok:

34. § (1) A magánnyomozó a szerződés teljesítése érdekében

a) adatot gyűjthet, felvilágosítást kérhet;

b) az igazolvány bemutatását követően - külön jogszabályokban foglaltak szerint - az ingatlan-nyilvántartásban, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában és a cégnyilvántartásban nyilvántartott adatokról kivonatot, másolatot készíthet, ha arra a megbízó kifejezetten felhatalmazta. A megbízó felhatalmazása alapján a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából és a közúti közlekedési nyilvántartásból adatszolgáltatást kérhet, ha erre a személyes eljárása esetén a megbízó is jogosult, feltéve, hogy annak szolgáltatását az érintett nem tiltotta meg vagy nem kifogásolta vagy a minősített adat védelméről szóló törvény másként nem rendelkezik;

c) kép- és hangfelvételt a kötelezettségeit meghatározó szerződés keretei között, a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény adatvédelmi és személyiségi jogokra vonatkozó szabályai megtartásával készíthet, illetve használhat fel;

d) a más részére szóló zárt küldemény tartalmát csak a címzett vagy a feladó előzetes hozzájárulásával ellenőrizheti.

(2) Nem készíthető kép- és hangfelvétel olyan helyen, ahol a megfigyelés az emberi méltóságot sértheti, így különösen öltözőben, próbafülkében, mosdóban, illemhelyen, kórházi szobában és szociális intézmény lakóhelyiségében.

35. § A magánnyomozás nem irányulhat

a) diplomáciai, konzuli képviseletek, az ezekkel egy tekintet alá eső nemzetközi szervezetek, valamint azok tagjai tevékenységére;

b) a Büntető Törvénykönyvről szóló törvény szerinti hivatalos és külföldi hivatalos személy hivatalos tevékenységére;

c) természetes személyek személyes és különleges adataira, kivéve, ha a személyes adatok törvény alapján a megbízó számára hozzáférhetőek, illetve, ha az adatgyűjtéssel érintett ehhez - különleges adatai tekintetében - írásban hozzájárul.

Azt, hogy ezeket a törvényi kereteket az egyes magánnyomozók milyen tartalommal képesek kitölteni, az szakmai felkészültségük, tapasztalatuk, kreativitásuk, megbízhatóságuk dönti el.

A magánkutató (magánnyomozó) irodák létrehozására 1913-ban lépett életbe az első jogszabály, a 135 585/1913. BM.kr. a magánkutató (magándetektív) irodák működésének szabályozása.

A rendelet 1914. február 1-jén lépett hatályba, a magánkutató irodák 1914. május 1-jéig kaptak türelmi időt működési engedélyük beszerzéséhez.

1916-ig a magánkutató irodák száma 20-ra emelkedett. 1918-ban 12 magánkutató iroda működött Budapesten 16 alkalmazottal. Az első világháború és az életviszonyok negatív következményeként az irodák egy része beszüntette tevékenységét. Az 1920-as évre a magánkutató irodák száma 27-re nőtt. Becslések szerint a magánnyomozói rendeletet követően folyamatosan mintegy 40 fő végezhetett magánnyomozói tevékenységet. A 19. század végétől 1945-ig hozzávetőlegesen 200-250 fő foglalkozhatott magánnyomozással. A háború után Sopronban, Szombathelyen, Székesfehérváron, Pécsett és Kaposváron összességében 15 magánnyomozó iroda tevékenykedett. A két világháború közötti időszakban megközelítőleg folyamatosan 50 fő végezhette a magánnyomozó tevékenységet. A magánnyomozói tevékenység háború utáni szabályozását Magyarország rendőrségének az államosítása tette szükségessé. 1921-ben az új körülményeknek megfelelően az 1913. és 1914. évi rendeleteket hatálytalanították. Új szabályozások léptek életbe a Magyarországhoz történő visszacsatolások miatt a Kárpátalja, Erdély és a Délvidék területein tevékenykedő irodák érdekében, amely a további működésüket szabályozta.

A magánnyomozói tevékenységet 1949-ben betiltották a magyar állam szovjet államtípussá minősítése miatt. A 6/1982. (VIII.1.)MT rendelet, valamint 24/1987. (VII.22) MT. rendelet kifejezetten megtiltotta a magánnyomozói tevékenység végzését.

A rendszerváltozást követően a társadalmi, gazdasági növekedés, a bűnözés, a bűncselekmények emelkedése aztán meghozta az áttörést a magánnyomozó munka törvényi szabályozása érdekében. A 87/1995.(VII.14.) Korm. rendelet átmenetileg szabályozta a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenységet.

A magánnyomozó munka diszkrét, bizalmi jellegű tevékenység, amely a megbízó érdekeinek szem előtt tartása, a magányjogviszonyhoz kapcsolódik, tehát a magánnyomozó vállalkozóval szemben feltétlen bizalmat, szakmaiságot kell garantálni. Ezért alkotta meg az Országgyűlés az 1998. évi IV. törvényt. E törvény értelmében született meg a Belügyminisztérium 24/1998. (VI. 9.) BM rendelete a magánnyomozói munkával kapcsolatosan, amely a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól, a Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamaráról szóló törvény végrehajtásáról rendelkezett. 
Megalkotásra került a 2005. évi CXXXIII. törvény a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól: „a közrend, a közbiztonság javítása, s ezek részeként a személy- és vagyonvédelem, a bűnmegelőzés hatékonyságának fokozása érdekében - erősítse a vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói szolgáltatás törvényességét, és további garanciát nyújtson a társadalom számára az e szolgáltatásokat igénybe vevők, illetve az e szolgáltatások gyakorlása során érintettek személyhez fűződő jogai, vagyoni érdekei sérthetetlenségére irányuló igényeinek érvényesítéséhez.” 
A 22/2006. (IV. 25.) BM rendelet a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény végrehajtása értelmében szabályozza többek között a működési engedély, a magánnyomozó működési engedélye, az igazgatási szolgáltatási díjak, a felelősségbiztosítási szerződés feltételeit.

A magánnyomozó szakma bekerült a magyarországi társadalmi rendszerbe, amelyet a megbízhatóság, szakmaiság, diszkréció működtet a megbízók felé. Így a magánnyomozás, mint fogalom definiálása a gyakorlatban: 
A magánnyomozás polgári jogviszony keretében végzett (civil) szolgáltatás, tehát olyan adatgyűjtési formákat és műveleteket jelent, melyeket az erre specializálódott egyéni vállalkozók személyesen, a gazdasági társaságok pedig cégszerűen, de a fő- vagy mellékállású magánnyomozóik személyes felelősségével, törvényi felhatalmazás, illetve rendőrhatósági engedély (igazolvány) birtokában végeznek, a megbízóik jogos – általában gazdasági-üzleti, ritkábban magántermészetű, családi – érdekérvényesítése céljából, megbízási szerződés keretei között.

A magánnyomozó olyan személy, aki más, általában magánszemély megbízásából végez privát nyomozói tevékenységet. Ez többféle lehet, irányulhat eltűnt személy felkutatására, illegális gazdasági cselekmények leleplezésére, esetleg hűtlen házastárs lebuktatására is.

A megbízás, annak tárgya természetesen titkos, de hogy általában milyen lehetőségei vannak egy magánnyomozónak, azok nem. A megbízók sok esetben a regényekben olvasottakat, filmekben látott módszereket, eszközöket társítják a gyakorlati lehetőségekkel, így nem kevés számban irreális, olykor a törvény adta lehetőségeken messze túlmutató igényekkel lépnek fel. 

Magánnyomozás többnyire magánnyomozó iroda végzi.